Milyen a gyermekek helyzete Magyarországon? Melyek a tipikus jogsértések és fejlesztésre szoruló területek? Az alapvető jogok biztosa 2017-ben számos olyan vizsgálatot végzett, amely a gyermekek jogaival foglalkozik. Ezeknek a megállapításait foglaltuk össze röviden.

Az Ombudsmani Hivatal feladata a közigazgatásban és bármely állami szervnél a jogsértő gyakorlatok feltárása. Lakossági panasz alapján is indíthatnak vizsgálatot, de saját kezdeményezésre is, ha tudomásukra jut valamely jogsértés, például sajtóhír alapján. Az ombudsman csak az őt megválasztó országgyűlésnek tartozik felelősséggel, javaslatai nem kötelező érvényűek, szankciókat nem hozhat. Ma ez az egyik leghatékonyabb fórum Magyarországon a gyakorlati visszásságok jelzésére.

Anyagi okból történő kiemelések a családból

Az ombudsman egyik átfogó elemzése tavaly azt vette górcső alá, hogy érvényesül az az elv a hazai gyermekvédelemben, amely megtiltja, hogy egy gyermeket a család anyagi helyzete miatt emeljenek ki. Az elemzés négy megyére terjedt ki. Egy korábbi vizsgálat már megállapította, hogy a rendszerbe bekerült gyermekek közül minden harmadikat anyagi és szociális okok miatt vesznek el a szüleitől. A jelentés feltárta, hogy ahol több anyagi és természetbeni támogatással és gyermekjóléti szolgáltatással tudják a hátrányos helyzetű családokat segíteni, ott kevesebb kiemelés történik. Ugyanakkor pusztán anyagi eszközökkel nem előzhetők meg a kiemelések, a családok együttműködési készsége és a települési önkormányzat hozzáállása is nagyban számít. Az ombudsmani tanulmány szerint a gyermekek átmeneti gondozásában nem történt előrelépés a korábbi vizsgálatokat követően. Kevés a helyettes szülő, a gyermekek átmeneti otthonainak is egyenetlen az eloszlása, hosszú a várakozási idő egy férőhelyre. Az ombudsman ezért javasolta a férőhelyek növelését a helyettes szülői hálózatokban és a családok átmeneti otthonaiban, de azt is megfogalmazza, hogy a probléma nem orvosolható pusztán gyermekvédelmi eszközökkel, szükség lenne a szektorok közti együttműködésre a szociális bérlakások és a lakáspiac megreformálása érdekében.

Pár napja egy halott újszülöttet találtak földmunka közben a Békés megyei Kétsopronyban. A kisfiút pár héttel korábban a közeli házban lakó nő szülte, majd az egészséges kisbabát maga ásta el. A 28 éves anyának ez már a hetedik gyermeke volt, azonban csak három gyermekét nevelhette maga, a többiek nevelőszülőnél éltek. A nő közmunkásként dolgozott, nevelőszüleivel élt egy házban, a családja, környezete nem tudott a terhességről. Az anya beismerte a bűncselekményt, és előzetes letartóztatásba került.

Így szólt a hír, amely bejárta a sajtót. Minden évben több csecsemőgyilkosság kavar nagy visszhangot, a ténylegesen megtörtént esetek száma ennek többszöröse lehet, sajtóbecslések szerint a látencia akár a 90 százalékot is elérheti, hiszen egy kis testet könnyű elrejteni. A kétsopronyi esetben is, ha kicsit mélyebbre ássa az anya a holttestet, nem derül fény a tettre. A közvélemény első reakciója a felháborodás és a gyilkos anya elítélése az ilyen esetekben. A felháborodás természetesen jogos, minden életért kár, de a csecsemőgyilkosságoknak vannak ismétlődő sajátosságai, amelyek ismeretében jobban meg lehet érteni ezeket az eseteket, és hatásosabban küzdeni ellenük.

Cseres Judit, a téma kutatója két évtized, a nyolcvanas-kilencvenes évek összes hazai csecsemőgyilkosságát kielemezte, s Eltékozolt újszülöttek című könyvében arra jutott, hogy ezekben az ügyekben a környezet is legalább olyan felelős a történtekért, mint a szülőanya. A nők általában titkolják a terhességüket (ahogy tette ezt a Békés megyei anyuka is, hízását pajzsmirigyproblémákra fogva, köténnyel takargatva), de a környezet is partner ebben a játékban, a férj, a szülők, a családtagok könnyen elfogadják a kismama hárítását. Ha lány az elkövető, akkor szüleitől tart, jellemző módon a családban „nem téma” a szexuális felvilágosítás. Az asszonyok a férjüktől félnek, aki hallani sem akar újabb gyerekről. A nem házas felnőtt nőknél pedig a gyerek apja nem partner a gyerekvállalásban. (A kétsopronyi anya egyedül élt, nem tudni, ki volt a gyerek apja. A felhergelt kommentelők az anya vérét kívánták, de elfeledkeztek arról a tényről, hogy apa is kellett a gyerekhez.) Meglepő módon az elkövetők nem a társadalom legelesettebbjei közé tartoznak, a többség kívülről szinte rendezett viszonyok közt él, van családja, lakása, tanul vagy dolgozik. Ahogy a Békés megyei kismama is közmunkásként dolgozott, a saját házában élt, és három gyerekét maga nevelte. Bár kívülről „minden rendben” a családdal, a valóságban a kapcsolatok kiüresedettek, a nők kiszolgáltatottak, nem mernek a terhesség okozta problémával a családtagjaikhoz fordulni, így a tagadásba vagy halogatásba menekülnek. Nem járnak terhesgondozásra, ahogy a hírben szereplő anya sem járt, pont azért, hogy a titok ne pattanjon ki, ugyanezért nem mernek abortuszhoz sem folyamodni. A magzat megöléséhez aztán az vezet, hogy a titkolózás túl jól sikerül, a környezet nem gyanakszik, s a szülés után nem látnak más megoldást, mint a gyermek megölését és eltüntetését.

 Melyek a gyakori jogsértések a gyermekvédelemben? Mire elég kéthetente két óra a szülő és a gyerek között? Ki dönti el, együtt maradnak-e a testvérek? Dr. Herczeg Rita gyerekjogi képviselővel beszélgettünk a gyermekvédelembe való bekerülés, a kapcsolattartás és az örökbefogadás terén előforduló panaszokról.

Mivel foglalkozik a gyerekjogi képviselő?

Fő feladatunk a szakellátásban élő gyerekek védelme, ami több szinten valósul meg. Fogadóórák, intézménylátogatások formájában illetve folyamatos részvételünkkel a gyermekek ügyében összehívott tervezési és elhelyezési tanácskozásokon. Emellett kapcsolatban vagyunk az alapellátással és a köznevelési intézményekkel is. Feladatunk a jogtudatosítás mind e gyermekek, mind a szakemberek irányába. A munkánk tíz éve alatt sokat változott, bővült a feladatkörünk, de a munkavégzés eszköztára is.

A fogadóórán várod, hogy jöjjenek a gyerekek panaszkodni?

Nem panaszkodni várom őket és nem egy irodában. Jellemzően egy-egy intézménylátogatás során végigjárjuk a lakásotthont, gyermekotthont, ahol beszélgetünk a gyerekekkel, vagy éppen játszunk, tanulunk, de volt már olyan is, hogy segítettünk a vacsora készítésében. Amennyiben a gyermekek négyszemközt szeretnének beszélni a jogvédővel, ennek szinte mindenhol biztosított a lehetősége, illetve maga a jogszabály is előírja ezt!

A felülvizsgálatokon is?

Igen.

Ez rengeteg munka, kisgyereknél félévente van felülvizsgálat.

De nincs mindegyiknél tárgyalás. A fővárosban a Tegyesz (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat) tart tervezési értekezleteket, ezeken jelen tudunk lenni. Egyébként minden jogvédő eldönti, hogy amire értesítést kap a gyámhivataltól, azon részt vesz-e. Kivételt képez a speciális és a kettős szükségletű gyermekek ügye, ott kötelező a részvétel.

A gyermekvédelmi szakellátással (állami gondozással) kapcsolatban kik fordulnak hozzátok?

A szülőktől és a gyerekektől érkezett a legtöbb megkeresés, és a gyerekektől érkezők száma nőtt a legjobban, aminek örülünk. A gyerekvédelemben dolgozók pedig szakmai támogatónak tekintenek minket, tanácsot kérnek tőlünk. A szakellátáson kívül sok megkeresés érkezik még válás kapcsán szülőktől, a kapcsolattartás akadályozása miatt, ez ahhoz képest sok, hogy nekünk nem feladatunk a családban élő gyerekek védelme, nekik csak tájékoztatást tudunk adni.

Igyekszünk minél többet találkozni a rendszerben élő gyerekekkel a fogadóórákon és jogtudatosítással foglalkozó rendezvényeinken is. Három mesekönyvet (a képeken) is kiadtunk a gyerekjogokról, ezeket minden gyermekotthon és nevelőszülői hálózat megkapta. Van egy gyerekjogi roadshow-nk, melynek során minden megyében jártunk már. A rendezvényeken kötetlenebbül tudunk együtt lenni a gyerekkel. Sokszor itt jönnek rá a nevelők is, hogy ők rosszul csinálnak valamit.

Addiktológiai problémával élő kismamáknak és gyermekeiknek segít a Józan Babák Klub. A párhuzamos beszélgetésben Oberth József segítő arról beszél, milyen hiányokat pótol a civil szervezet a szerhasználó anyák ellátásában, Gizella pedig elmeséli, alkoholfüggő kétgyerekes anyaként hogyan került a padlóra és hogyan állt fel onnan. A szervezet kertvárosi házában találkoztunk, ahol hat anyuka él gyermekeivel, köztük Gizella is.

Hogy kerültetek kapcsolatba?

Gizella: 24 évesen jöttem rá, hogy alkoholista vagyok, megnéztem a 28 nap című filmet és magamra ismertem. A filmben elhangzik, hogy kérj segítséget, mindegy, kitől. Akkor felhívtam apámat, elvitt egy rehabra. Akkor annyit tudtam felfogni, hogy nem szabad inni, de nem tudtam vele mit kezdeni, kerestem segítséget, de nem jött össze. A kísérletezés megmaradt, hogy azért egy sört csak meg tudok inni…

A száraz alkoholizmust helyettesítettem egy kapcsolattal, a társfüggésem elfedte, hogy nem szert használok. Elvesztettem magam. A társam is szerhasználó volt, lett két gyerekünk, felköltöztünk Pestre, meguntam, különmentünk, ő elment rehabra, visszaesett, megint rehabra ment. Elegem lett, nagyon nehéz volt egy szerhasználóval élni. 2010-re eltávolodtunk egymástól. Ment a csikágó, az élettársam ki-be mászkált a rehabról, sokszor volt kinn a rendőrség, bántott engem, a munkahelyem sem szerette, ott is zaklatott. Kést fogott a rendőrre, kést tartott a nyakamhoz, amit láttak a gyerekek, szerencsére a bébiszitterem ott volt és leállította. Ez minden második nap várható volt.

Kiraktak az összes munkahelyemről, ki szereti azt hallgatni, hogy megint itt az exem és balhézik, hívni kell a rendőrt. Elkezdtem segítséget kérni a gyerekjólétitől, kerestem bentlakásos bölcsődét, óvodát a gyerekeknek, pár hétre-hónapra, amíg én helyreállnék, mert nem vagyok jól, és aztán megint alkalmas leszek gyereket nevelni. Fél évig jártam be a gyerekjólétibe, de semmit nem találtam, már az összes szomszédom bentlakásos ovit keresett, közben nézték, hogy épülök le, fogták a fejüket. Nem kaptam segítséget. Erre támadt a hatalmas ötletem, hogy beviszem a gyerekeket intézetbe. A gyerekjóléti nem volt erre hajlandó. Erre volt egy megmozdulásom, hogy úgy tudom, ha gyógyszerre iszik valaki, az elég csúnya, ezt kipróbáltam, ilyen állapotban bementem a gyerekjólétibe, akkor végre bevették a fiaimat az intézetbe.

A csikágót józanul csináltam végig, de mikor bevittem a gyerekeket, annak a tudata, hogy intézetben vannak, indította el az ivást újra. Elmentem az intézményig, előtte volt egy kisbolt, azt mondtam, ezt nem bírom, valamit iszom, és úgy tudtam csak bemenni látogatóba. Átmenetinek szántam az elhelyezésüket, de a betegségem nem így gondolta, onnantól elkezdtem megint inni.

Oberth József: Gizellával úgy találkoztunk, hogy kaptunk egy utcai szociális munkástól egy jelzést a szomszédos kerületből, amire a mi segítő munkatársaink átmentek a lakásukhoz.  Akkor kerültek a gyermekei otthonba, vagyis a család válságos helyzetben volt.

Gizella eljött az ügyfélszolgálatra, nem túl jó állapotban, dobozos sörrel a kezében érkezett, amit először a bejáraton kívül le kellett tennie, majd ismét bent ’részegen’ lediktálta, hogy mit fog csinálni a következő öt évben: „én most elmegyek, józan leszek, rehabra megyek, felépülök, a gyerekekért visszamegyek a gyerekvédelembe, és amikor már elég jól vagyok, megint a gyerekeim anyja leszek, és őket fogom nevelni”. Szerintem egyikünk sem tudja, mit fog öt év múlva csinálni, az emberek nem szoktak ilyen pontossággal tervezni. Ehhez képest Gizella mindent megvalósított, és pont így zajlott le az ötéves periódus.

Ez egy alacsonyküszöbű szolgáltatás, nem kell absztinensnek lenni, mindenki jön olyan állapotban, ahogy tud. Elemi, hétköznapi dolgokkal kezdünk, vásárlási utalványt adunk, ha bejön, és utána abból eszik. Van nőgyógyász, jogász, pszichológus és mindenféle szakmákból emberek. A kettő között vannak a segítők, például az önsegítő csoportból elszármazott emberek is, akik sokkal könnyebben tudnak kommunikálni egy függővel, mint a legtöbb szakember. Ők amolyan hivatásos barátnők, akik értik, hogy a másiknak mi a problémája. Gizella ügye leginkább jogászt igényelt, a problémás kapcsolat egy többéves válóperbe torkollt, amiben mi képviseltük őt. Mára a per lezárult, Gizella visszakapta a fiait, övé a szülői felügyeleti jog. Fél éve készült el ez a kertvárosi ház, ahol támogatott lakhatást nyújtunk az érintetteknek, hat anya fér el a gyermekeivel. Gizella is ideköltözött, mert itt van kert, a szinte lakhatatlan, pici lakásához képest sokkal jobb, ha itt kint szaladgálnak a gyerekek a kertben, dolgozik, és önkéntesként segíti a munkánkat. Ez egy sokéves folyamat, és még előfordulhat, hogy Gizella elmegy egyetemre. Ezt egyedül nehezen csinálja végig az ember, és még a tanulás is sokkal jobb úgy, ha az embert biztatják és mások is azt csinálják körülötte. Ezzel szemben az anyaotthonokban 1-2-3 évig lehet lakni. A rendszer legnagyobb baja, hogy nem életszerű, ezzel a saját eredményeit is tönkreteszi.

Ha valaki leszokott, attól még érintik a problémák?

Oberth József: Próbálkoznak, azért nem megy egyik pillanatról a másikra a leállás. Az alkoholisták is azt mondják, hogy ők alkoholisták, hiába éppen nem isznak, ez egy betegség. Ha valaki tíz éve intravénás használó, sikerül bevinni egy kórházba és leáll, akkor is azt fogják gondolni róla, hogy ő egy drogos, nem azt, hogy egy józan életű ember. A leszokás nem az emberek szándékain múlik, a kilátástalanságon sokkal inkább. Ilyenkor elhatározzák, hogy megpróbálok mindent jól csinálni, józan leszek, gyereket szülök, fel is nevelem. De ha nincs hova menni… Próbáljuk megszervezni, hogy a kórházból legyen hova kimenni. De nincs ehhez intézményrendszer, teljesen eseti megoldások születnek, telefonálgatunk, lényegében szívességeket kérünk.