A híres magyar kézilabdázó, Tápai Szabina kisbabája is segít a szülők nélkül élő gyerekeknek. Folytatódik az SOS Gyermekfalvak kampánya, hogy minden gyermek biztonságos otthonra találjon az országban.

Egy gyereket felnevelni munka, idő, felelősség. Sok szeretet és türelem kell hozzá. A mostani kisfilmben a bajnok-sportoló házaspár otthonába kukkanthatunk be és megnézhetjük, hogy telik Szabina egy napja a párhónapos babával és ovis bátyjával.

A kampány első részében Sztankay Orsi fia/Sztankay István unokája, Farkasházi Réka és Kárász Eszter lánya megható kisfilmben köszöntötte Anyák napja alkalmából édesanyját.

Sztankay Orsi fia/Sztankay István unokája, Farkasházi Réka és Kárász Eszter lánya is segít az SOS Gyermekfalvakban élő gyerekeknek. 23 ezer gyerek nem élhet az anyukájával. Nekik az Anyák napja egészen mást jelent. Kampányt indít az SOS, hogy minden gyermek biztonságos otthonra találjon az országban.

Belegondoltunk már, milyen lehet kint állni ünneplő ruhában a szülők előtt Anyák napján annak a gyereknek, aki nem élhet az anyukájával? 2017-ben közel 23.000 gyerek élt állami gondoskodásban, 64%-uk nevelőszülőknél. Többségüket elhanyagolás, bántalmazás, a szülők szenvedélybetegsége, betegsége miatt emelték ki a családból. Az SOS Gyermekfalvak most indított kampányának célja, hogy felhívja a figyelmet a szülők nélkül élő gyerekek helyzetére és népszerűsítse a nevelőszülőséget.

Az első kisfilmben Anyák napja alkalmából híres emberek gyerekei csalnak könnyet a szemünkbe, ahogy felköszöntik édesanyjukat.

Bár 2014 óta jogszabályi változások nyomán minden gyermekvédelmi gondoskodásba került, 12 évesnél fiatalabb gyermeket nevelőszülőnél kell elhelyezni, ez egyelőre nem tud megvalósulni. Jelenleg 5600 nevelőszülő van az országban, de többszázra lenne még szükség, hogy nagy intézmények helyett valóban családban nőhessenek fel a gyerekek. Az átalakulás előtt álló SOS épp bővíti nevelőszülői hálózatát, ezért várja nevelőszülők jelentkezését:www.sos.hu/neveloszulo

Az Indexen megjelent cikkre reflektálva az SOS Gyermekfalvak szeretné megerősíteni, hogy nem szűnik meg, ugyanakkor a jövőben valóban fontos szakmai átalakuláson megy keresztül. Ennek csak részben oka az, hogy az SOS nemzetközi szervezete 2020-tól nálunk lényegesen rosszabb gazdasági-társadalmi, egészségügyi helyzetben lévő országok támogatására csoportosítja át a forrásokat. Magyarországon ezekhez az országokhoz képest sokkal kedvezőbbek a körülmények, így több lehetőség van adománygyűjtésre.

2012 óta készülünk rá, hogy önfenntartóvá váljunk. Míg 2012-ben az SOS összes bevételének 50 százaléka származott hazai bevételekből, ez ma már 64 százalék. A következő években arra törekszünk, hogy támogatóink segítségével önfenntartóvá váljunk. Ennek kapcsán tárgyalásban vagyunk a magyar állammal is, akik nyitottan állnak a kérdéshez, hiszen állami feladatot ellátó gyermekvédelmi szervezetként a szülők nélkül élő magyar gyerekek helyzetének megoldása közös cél.

Az átalakulás másik indoka a pénzügyi támogatás alakulásától független. Olyan szakmai átalakítás zajlik jelenleg az SOS-ben, amely a gyerekek érdekeit szolgálja. 

A jövőben olyan nevelőszülőket keresünk, akik saját ingatlanukban gondoskodnának az SOS-be került gyerekekről. Az SOS családok egy része eddig is saját ingatlanban nevelte a gyerekeket, illetve ez az általános más gyermekvédelmi szolgáltatóknál is. Az SOS ingatlanjaiban jelenleg lakó nevelőszülői családok saját házukba/lakásukba költöznek, vagy saját döntésük alapján akár az SOS ingatlanjait is bérelhetik. Az alacsony kihasználtságú, költséges ingatlanokat és használaton kívüli telkeket a közeljövőben értékesíteni fogjuk, az így befolyt összeget teljes egészében közvetlenül a magyar SOS-ben élő gyerekekre fordítjuk. A családok továbbra is megkapják ugyanazt a szakmai segítséget, amit eddig. Az együttélésnek ez a formája, az integráció jobban támogatja a gyerekek társadalmi beilleszkedését és későbbi boldogulását. 

A jövőben csökkenteni fogjuk a nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek számát, egy családban átlagosan 3-4 gyermek fog nevelkedni, hogy még több figyelem jusson a gyerekekre. Ez egyben azt is jelenti, hogy növeljük a nevelőszülők számát, hiszen változatlanul közel 400 gyermekről szeretnénk gondoskodni.

Bárki lehet nevelőszülő, aki kedvet és elhivatottságot érez ahhoz, hogy gyerekekkel foglalkozzon hivatásszerűen, és betöltötte a 24. életévét. Lehet nő, férfi, egyedülálló vagy házas, lehet mellette munkája, vagy vállalhatja akár főállásban is. A nevelőszülő maga dönti el, hogy hány gyereket vállal, lehet az 1 vagy 5 gyermek is. Várjuk nevelőszülők jelentkezését, akik saját otthonukban gondoskodnának a szülők nélkül élő gyerekekről!

Évek óta nő a figyelemhiánnyal és-vagy hiperaktivitással (ADHD) diagnosztizált gyerekek száma Magyarországon. Dr. Szondy Máté pszichológus szerint nehéz megmondani, hogy mi áll ennek a hátterében. Akárcsak ahogy az autizmus esetében, egyre többet tudunk erről a betegségről, sokkal pontosabban tudjuk behatárolni, ha a gyerek érintett és emiatt korai fejlesztésre szorul, így az orvosok is sokkal hamarabb és gyakrabban találkoznak ilyen esetekkel. Ehhez adódik hozzá, hogy a gyerekek egyre fiatalabb kortól használják a digitális eszközöket, ez pedig megdöbbentő hatással van az agyuk fejlődésére.

Fabienne, Norbert és Andreeas három, a huszas éveik elején járó fiatal. Fabienne Ausztriában, Norbert Magyarországon, Andreeas Romániában nőtt fel. Azt gondolnánk, hogy nem sok közös élmény kötheti össze a fiatalokat, dacára annak, hogy mindhárman gyermekvédelmi gondoskodásban nőttek fel. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. Az, ahogyan erről az időszakról beszélnek most segíthet minden szakembernek újragondolnia az állami ellátásban töltött évek nehézségeit.

Judit nem tipikus nevelőszülő. Egy multinacionális vállalatnál középvezetőként dolgozik, két kisgyermekével és francia származású férjével Budapesten, jó anyagi körülmények között élnek. Eleinte férjével örökbe szerettek volna fogadni, végül nemrég úgy döntöttek, Judit nevelőszülő lesz az SOS Gyermekfalvaknál. 4 hónapja nevelik Jojót, a félig haiti-félig magyar kisfiút. Hogyan fér össze a multis munka a nevelőszülőséggel? Hogy fogadják a vér szerinti gyerekek, ha egy idegen, traumatizált gyerek csöppen a családba?

Súlyosan traumatizált gyermekkor, gyakori fizikai és érzelmi zaklatás a kortársaktól és a nevelőktől, és az érzés, hogy nincs kitől segítséget kérni. Ez jellemezte az elmúlt 30 évben a romániai gyermekvédelmi rendszert. Most egy átfogó kutatásban azok a fiatal felnőttek meséltek, akik a legborzalmasabb kegyetlenségeket élték át gyerekkorukban.

A gyermekkorban elszenvedett szexuális bántalmazás hatással van az áldozat egész életére. Az EMDR ("Eye Movement Desensitization and Reprocessing" – vagyis a szemmozgásokkal történő újrafeldolgozás) terápia egy nagyon hatékony és gyors eszköz a traumatikus élmények feloldására, ami Magyarországon még kevéssé elterjedt. Szőke András pszichológus évek óta alkalmazza, elsősorban a szexuális bántalmazást elszenvedett áldozatokkal.

“Szenvedtem, boldogtalan voltam, depressziós, a gyerekeim féltek tőlem. A feleségemmel rengeteg stresszt éltünk meg” - Dr. Máté Gábor orvos és pszichoterapeuta nemcsak magát tartja figyelemzavarosnak, de három gyermekét is ADHD-val diagnosztizálták. Meggyőződése, hogy a gyerekek első évei alapjaiban határozzák meg későbbi személyiségüket, és hogy szülőként azzal segíthetünk a legtöbbet gyerekeinknek, ha saját magunkat megismerjük.

Gábor három és fél éves korában került gyermekotthonba, miután édesanyja alkoholizmussal és depresszióval küzdött és nem tudott róla és két féltestvérétől megfelelően gondoskodni. Gábor most 25 éves és egyike azoknak a fiataloknak, akik tanácsaikkal segítik a szakembereket abban, mire van igazán a gyermekvédelemben felnövekvő fiataloknak szükségük.

Kiss Zsófia nevelőszülőtől fogadott örökbe egy kisfiút férjével, egy évet vártak rá. Miért várnak egyesek hosszú éveket, míg mások egészen hamar jutnak kisbabához? Miért adja vissza egy örökbefogadó szülő a gyereket? Mit csináljunk, ha a gyerek fel akarja keresni a szülőanyját? Mi legyen, ha nem tetszik a gyerek eredeti neve? Az örökbefogadás területén pszichológusként dolgozó Zsófival beszélgettünk.

Rengetegen panaszkodnak, hogy éveket kell várni az örökbefogadásra, főleg ha csecsemőt szeretne az ember, ti egy év alatt kaptatok. Hogy lehet, hogy ilyen gyorsan ment?

Azért, mert nem tettünk származási kikötést. Mindegy volt a gyerek színe, származása, ami jelentősen gyorsítja a folyamatot. Szerettük volna, ha nincs túl nagy korkülönbség a már meglévő gyermekünk és a kistesó között, ezért kifejezetten hangsúlyoztuk, hogy örülnénk roma kisbabának, ami egyébként igaz is. A statisztika szerint jelenleg az örökbefogadásra váró szülők 75 százaléka 0-3 év közötti, egészséges, fehérbőrű gyereket szeretne. Ez az örökbefogadható gyerekeknek körülbelül 7 százaléka, ezért van ilyen hosszú várólista. Minden tizedik-huszadik ember fogad csak el azonban roma gyereket, így, ha valaki nem tesz származási kikötést, 1-1,5 éven belül várhatóan sorra kerül. Fontos azonban, hogy pusztán a gyorsítás miatt ne fogadjunk örökbe olyan gyermeket, akit nem tudunk teljesen elfogadni, mert az az örökbefogadás kudarcához vezet!

Féléves volt a kisfiad, amikor hozzátok került, neki már volt egy előélete. Milyen volt a nevelőszülője?

Nagyon vicces találkozás volt. Sok ember fejében élnek előítéletek, hogy milyen egy nevelőszülő, az enyémben is voltak. Elképzeltem egy sokgyerekes, vidéki, fáradt asszonyt, akinek alig van ideje magára. Később kiderült, hogy az ő fejében is voltak előítéletek velem szemben, hogy lehet, hogy valami arrogáns, budai sznob jön. Leutaztunk vidékre a férjemmel a nevelőszülőkhöz, becsöngettünk, kinyílt az ajtó és megláttuk egymást. Szinte pontosan ugyanúgy néztünk ki, külsőre, színekre, öltözködésre. Megnyugtató volt látni, hogy nagyon szereti a kisfiút. Ha egy gyerek biztonságosan kötődik a nevelőszülőhöz, akkor könnyebben ki fog tudni alakítani más kötődést is. Dávid néhány naposan került hozzájuk közvetlenül a kórházból, volt egy szoros viszonyuk. Ezért ez egy nagyon nehéz helyzet volt mindenkinek, az egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Amikor Dávidot megkaptuk a két kis zacskójával, benne az egy darab cumisüveg, meg a takarója, ruhái, mindenki sírt, nagyon megrázó volt. Ő aludt, úgy hoztuk el. De aztán felébredt a kocsiban és akkor elindult az égzengés, hazáig sírt. Megálltunk többször az autóval, de hogy tudod megnyugtatni azt a gyereket, aki nem hozzád kötődik még? Egy hónappal később visszalátogattunk a nevelőszülőkhöz együtt, kinyílt az ajtó, a nevelőmama ott állt és Dávid már hozzám bújt. Akkor már ő volt az idegen neki és én a biztonság.

Mennyire fogadta el őt testvérének a lányod?

Teljesen. A klasszikus testvérféltékenység itt is lezajlott, de ez szerintem két vér szerinti gyerek között sincs másképp. Ők egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. A lányom világos, szőke, a fiam egy kreol, fekete szemű és hajú kisfiú. Egyszer sétáltunk az utcán babakocsival és egy néni megkérdezte, hogy ő a testvére-e. A lányom mondta, hogy igen. De az igazi testvéred? Igen. De egyáltalán nem hasonlít rád. De igen, mind a ketten nagyon szépek vagyunk. Szerintem a kisgyerekeknek még nincs szemük arra, hogy kinek milyen színe van, ők tényleg a hasonlóságokat keresik. Persze felmerült később benne is, hogy vajon őt is örökbe fogadtuk-e. De ő ezt valami plusznak tartja, hogy milyen jó a tesójának, mert neki nevelőszülei is vannak, meg nevelőcsaládja. Körülbelül olyan neki ez a téma, minthogy az öccse fiú, ő meg lány. Mi nagyon jóban maradtuk a nevelőszülőkkel, tartjuk a kapcsolatot, legalább évente egyszer meglátogatjuk őket, vagy találkozunk a Balatonon.

Mit gondolsz a vér szerinti anya szerepéről, aki lemondott róla? Az SOS Gyermekfalvak legújabb kutatásából az derül ki, hogy a gyerek vélt származása után a szülőanyára tesznek leginkább elítélő megjegyzéseket az emberek.

A szülőanyával szemben nekem semmi negatív érzésem nincs. Igazából kíváncsi vagyok rá, szívesen találkoznék egyszer vele. Nagyon hálás vagyok neki, hogy ezt a gyönyörű gyereket megszülte. Azáltal lettünk mi egy nagyobb család, hogy ő meghozta ezt a nehéz döntést. Nagyon erős előítéletek élnek a vér szerinti szülőkkel kapcsolatban. A társadalom elítéli a csecsemőgyilkosokat, a következő utána az anya, aki lemond a gyerekéről. Ennél jóval pozitívabban viszonyulnak azokhoz, akik állami gondozásba adják a gyereküket, de látogatják. Pedig ha tudja a szülő, hogy nem fog menni, nem fogja tudni rendezni az életét, azzal tesz a legjobbat a gyereknek, ha lemond róla minél előbb. Ez egy nagyon felelős és tiszteletreméltó döntés, ami végtelenül nehéz lehet.

Te támogatni fogod, ha a fiad szeretné megismerni a vér szerinti szüleit?

Mindenképpen. A törvény szerint 14 éves kora után megkeresheti, ha szeretné. Mivel titkos örökbeadás volt, be kell mennie a gyámügyre, kap az anya egy hivatalos idézést és eldöntheti, hogy akar-e találkozni a gyerekével. Szerintem fontos az embernek, hogy megismerje a gyökereit, bár nem feltétlenül 14 éves korában. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy kamasz gyerek, aki éppen az identitását alakítja ki, és sokszor annyi baja van magával, a szüleivel, a világgal, találkozik a vér szerinti anyjával, aki lemondott a neveléséről, és ezt jól tudja kezelni. Mert ez egy nehéz találkozás. Azt remélem, hogy ennél később fog ez megtörténni, a gyerek érdekében. De támogatni fogom ebben.

Számít-e, hogy a két gyerek másképp érkezett a családba?

Ha ránézek a két gyerekemre, nekem nem az jut eszembe, hogy az egyik vér szerinti, a másik örökbefogadott. A mindennapokban nekem van egy fiam, meg egy lányom, az sokkal nagyobb különbség, hogy az egyik kisebb, a másik nagyobb, egyik óvodás, másik iskolás. Nem kilóban vagy centiben mérem a szeretetet. Én sem tudom megmondani, hogy az apukámat vagy az anyukámat szeretem-e jobban, másképp szeretem a szüleimet, a húgomat, az egyik meg a másik gyerekemet. Egyszer valaki azt is megkérdezte, hogy ha égne a ház, melyiket menteném. Mondtam, hogy amelyik közelebb lenne. Vér szerinti szülőktől sem kérdezik, hogy melyiket szeretik jobban. Fontos figyelni a szóhasználatra. Neked van egy igazi gyereked is? – kérdezik. Nem, nekem két igazi gyerekem van. Két saját: egy vér szerinti és egy örökbefogadott.

Pszichológusként az Ágacska Alapítványnál is tartasz örökbefogadásra felkészítő tanfolyamot leendő örökbefogadó szülőknek. Hogyan beszéljünk a gyerekkel az örökbefogadásról?

Korábban az volt a gyakoribb, hogy nem mondták el a gyereknek a szülők. Általában félelemből, hogy akkor nem fogja őket annyira szeretni. Ha van egy jól működő szülő-gyerek kapcsolat, akkor a gyerek nem fog elmenni. Mindig hangsúlyozzuk a tanfolyamokon, hogy el kell mondani a gyereknek, már újszülött korától időről-időre beszélhetünk neki erről. Azt szokták erre mondani, hogy jó, de úgysem érti. Jó, de azt sem szokta érteni, hogy jajj, de szeretlek, vagy gyere, bepelenkázlak. A gyerekeket nem néma csendben neveljük. Beszélünk hozzájuk, mesélünk nekik bőven azelőtt, hogy értenék. Nem azért mondom, mert érti, hanem azért, hogy majd értse. Szerintem fontos kimondani a szavakat, hogy örökbe fogadtalak. Nekünk is jó, ha hozzászokunk, nagyon sok szülő nehezen mondja ki. Pedig ha ebbe nő bele, természetes lesz neki. Fontos, hogy pozitív keretbe legyen ágyazva. Nyilván nem úgy indítok reggelente, hogy jó reggelt, örökbefogadott fiam, jó reggelt, vér szerinti lányom. Nem kell ezt túltolni, de időről-időre hangozzon el.

Kell-e identitásnevelés?

Nálunk időről-időre elhangzik a szó, hogy cigány, legyen egy identitástudata, legyen ennek is egy pozitív kerete. Ne akkor találkozzon először a szóval, amikor a környezetéből negatív hatás éri emiatt.

Mi hallgatunk itthon cigány zenéket, de eddig is hallgattunk. Olvasunk cigány meséket, amiket előtte nem ismertem, ez egy plusz dolog. Nem adok neki nemzetiségi nevelést, hiszen én ebben nem lennék hiteles, azt sem tudom, milyen cigány ő. Nem úgy néz ki a programunk a hétvégén, hogy lányom, te mész korizni, fiam, te meg mész a cigány táncházba, mert te cigány vagy. Megyünk korizni, ha meg van kedvünk, akkor elmegyünk a cigány táncházba.

A törvény lehetővé teszi, hogy az örökbefogadó visszavigye a gyereket az első 30 napban. A kórházba sem lehet visszavinni a gyereket, az örökbefogadásnál ez miért szükséges?

Évente 10-20 örökbefogadást bontanak fel. Ennek inkább a nagyobb gyerekek örökbefogadásakor van jelentősége, ha nem tud integrálódni a családba, ahol több gyerek is van. Minél többszereplős a történet, annál nehezebb. Olyan is előfordul, hogy a szülők nem jól mérik fel az igényeiket, nincs kellő önismeretük ahhoz, hogy mit tudnak elfogadni és mit nem. Ilyen szokott lenni például a gyerek temperamentuma. Ha egy viszonylag csöndesebb szülő kap egy zsizsgő, rohangáló gyereket, aki fölébred és azonnal aktivitásba kezd, és nem számított rá, hogy a temperamentuma ennyire eltérő lesz az övékétől, előfordul, hogy tehernek élik meg. Vagy akkor szembesülnek azzal, hogy ők valójában mégis újszülöttet szeretnének, amikor már hazavitték a 4 éves gyereket, akivel nem tudnak mit kezdeni. Az a nehéz, hogy az örökbefogadás folyamatában elméleti döntéseket hozunk egy képzeletbeli gyerekről. Aztán ott van és testet ölt. Vannak persze pozitív példák is, amikor például eredendőleg nem szerettek volna roma gyereket, aztán mégis hazavittek egy olyan babát, ahol a származása bizonytalan volt, mert első látásra beleszerettek. Nyilván traumatikus a gyereknek, ha hazaviszik, majd mégsem tudják vállalni, de még mindig jobb, mintha a gyerek egész életében azt érezné, nem tudják elfogadni vagy nem akarják. A gyereknek ez is trauma.

Mi lesz a gyerek múltjával? A nevével, az emlékeivel, a szülő előtti idővel?

Az örökbefogadás pillanatától a gyerek a vér szerinti szülő státuszába kerül jogilag, tehát megkapja a vezetéknevét is. A törvény azt is mondja, hogy nem lehet megváltoztatni a gyerek keresztnevét, bár van egy olyan kitétel, hogy nagyon indokolt esetben igen. Az, hogy nekem ez a név nem tetszik, az nagyon szubjektív, nem gondolom, hogy indokolt eset. Teljesen érthető ugyanakkor az igény, hogy szeretnénk adni egy nevet, hiszen a vér szerintinél is így történik. Azt szoktuk javasolni, hogy tartsa meg az eredeti keresztnevét, de adjon mellé a szülő egy másik nevet is. A név megtartása egy nagyobb gyereknél azért lényeges, mert addig egy bizonyos néven szólítottak, azt nem lehet kitörölni. Természetesen újszülöttnél is fontos, hiszen két dolgot kapott a vér szerinti anyjától, az életét és a nevét, amely az identitásának a része. Minél nagyobb a gyerek, annál több a vesztesége is. Elveszítette a szüleit, elveszítette a nevelőszülőt, elveszíti a környezetét. Nem úgy hozom el a gyereket a nevelőszülőtől, hogy fölpakolom a kiságyát, a szobáját, a tesóit, a macskát, hanem óriási csomag veszteséggel érkezik a családba. Sokszor az örökbefogadó szülők úgy állnak hozzá, hogy felejts el mindent, most kezdődik az élet, ez a te második születésnapod. Hát nem. Szerintem a gyereknek nem lehet két születésnapja, mert az olyan, mintha letagadnám az ő addigi életét. Meg lehet ünnepelni, hogy bekerült a családba, és fontos is a családba kerülés ünnepe. De ez nem szól, hogy az oviba tortát viszünk, meg meggyújtunk 4 szülinapi gyertyát, miközben ott van egy 10 éves gyerek. A múltat nem lehet és nem is szabad kitörölni. 

Varró Gabriella

Barbi 6 hónapra született 1 kiló 18 dekával egy vidéki településen. Édesanyja nagyon fiatal volt és ragaszkodott a kisbabához, de nem tudott gondoskodni róla. Előbb csecsemőotthonba, majd 15 hónaposan nevelőszülőhöz került. Ekkor élhetett először családban. Szülőanyja hivatalosan sosem mondott le róla.

Grim Mária nemcsak azért érdekes, mert a médiapiac meghatározó lapjait kiadó XXI. század Média Kft. és a Mezőgazda Lap és Könyvkiadó Kft. (Népszava, Vasárnapi Hírek, Szabad Föld, Diéta és Fitnesz, Vidék íze) kereskedelmi és marketingigazgatója, hanem azért is, mert friss örökbefogadó szülőként kendőzetlenül beszél mindenről. Milyen találkozni az újszülött gyermeked szülőanyjával? Lehet-e más tragédiája árán boldognak lenni?

Mik szoktak lenni a legbántóbb mondatok, amiket kapsz az örökbefogadással kapcsolatosan?

Hogy miért nem szültem inkább. Hogy nem félünk-e attól, mit örökölt. Hogy nem fogjuk-e megbánni, hogy örökbe fogadtuk. Hogy cigány-e. Hogy hogyan lehet ilyen gyönyörű gyereket csak úgy eldobni. Hogy nem bánom-e, hogy nincs saját gyerekem. Hogy vissza lehet-e vinni, ha nem válik be. Volt olyan megjegyzés, hogy azért jó alvó Marci, mert hálás.

Elég nehéz lehet ilyen ellenszélben anyának lenni.

Nem mondom, hogy csak negatívumokat kapunk, hiszen rengetegen velünk együtt örülnek. Nemrégiben a Gólyahír Alapítvány egyik követeként a Gólyafészek kampányban, fantasztikusan sok anyagi és emberi támogatást kaptunk, s ebben számomra a pénznél fontosabb az elfogadás. Családunk, barátaink és mindkettőnk munkahelye is támogató volt. Ugyanúgy megünnepelték kollégáim és megleptek Marci érkezésekor, mint bármelyik kollégánk gyermekének születésekor. A szüleink pedig boldog nagyszülők lettek, akik rajonganak az unokájukért.

A negatív megjegyzések azonban ott vannak a hétköznapokban, s szíven ütnek. Mindig azon gondolkodunk, Marcit hogy fogjuk megóvni ettől. De bízunk benne, ha mi jól kezeljük ezeket a helyzeteket, ő is jól fogja.

A környezetetek hogyan reagált az örökbefogadásra?

Amikor összeházasodtunk a férjemmel, mindenki kérdezte úton-útfélen, hogy mikor lesz gyerekünk. Mondtam, hogy valamikor lesz, örökbe fogadunk. Ez először mindenkit sokkolt, hogy de hát miért, nem lesz saját? Az egyik legfontosabb, amiért a nyilvánosságot is vállaljuk az örökbefogadással kapcsolatban, hogy megértsék, Marci a mi saját gyerekünk, minden örökbefogadó szülő ezt érzi. Nem vér szerinti, de saját. Míg vártuk őt, mindig hittünk abban, hogy mindenkihez a saját gyermeke érkezik, amióta hazaért biztosak vagyunk benne. Senki más nem lehetett a mi gyermekünk, csak ő.

Az emberek annyira keveset tudnak erről. Például nem értik a nevelőszülő és az örökbefogadó szülő közti különbséget sem. A nevelőszülőség egy nagyon tiszteletreméltó munka, de nem ugyanaz, mint örökbe fogadni. A nevelőszülőség átmeneti gondozás, az örökbefogadás azonban örökre szól. Marcinak mi vagyunk a szülei, örökké szeretni fogjuk.

Az örökbefogadó szülő bejelölheti, hogy milyen paraméterekkel fogad gyereket. Ti milyen gyereket vártatok?

Mi egészen elfogadóak voltunk a magyar átlaghoz képest, mert 0-3,5 éves kor között jelöltük meg, akár testvérpárt vagy ikerpárt is örökbe fogadtunk volna, nagyon sok betegségre is nyitottak voltunk. Származási kikötésünk eleinte volt, mert azt gondoltuk, nem tudjuk felvállalni a társadalomnak a támadásait, és magunkban is bizonytalanok voltunk, aztán útközben ez változott, mert megértettük, hogy a nyílt örökbefogadások 99 százalékánál a vér szerinti apával úgysem találkozol, nem tudhatod. A saját gyerek-kérdés mellett nagyon sokszor ezzel jönnek, hogy ugye nem cigány. Azt szoktuk mondani, hogy nem tudjuk, mert ez az igazság, hiszen a vér szerinti apát nem láttuk. Azt gondoljuk egyébként, hogy teljesen mindegy. A vér szerinti családunkban sem tudjuk, hogy az ük-ük nagyapánkban milyen vér csörgedezett. Ő a mi gyerekünk és pont.

Volt más gyerek is, akit kiajánlottak nektek?

A TEGYESZ-től kaptunk előtte egy hívást, de ott egy súlyos neurológiai betegséggel küzdő gyerekről volt szó, orvossal konzultálva úgy döntöttünk, nem tudjuk vállalni, így nem is ismerkedtünk meg. Marci születése előtt egy héttel érkezett egy másik telefon, ahol a terhesség utolsó időszakában volt az életet adó. Volt egy pár nap, amikor azt gondoltam, hogy mindjárt anyuka leszek, aztán mégsem. Meggondolta magát pár nap alatt, így nem is találkoztunk. De az érzés már megvolt, hogy gyerekünk lesz. Nagyon összezuhantam utána. Az a kislány végül aznap született meg, mint Marci.

Mennyit vártatok Marcira?

A mi örökbefogadásunk egyedi eset volt. Szeptemberben megvolt a határozatunk, hogy fogadhatunk örökbe, következő év júliusában pedig megszületett Marci. Ez nagyon gyors volt, alapvetően 5-6 év a várakozási idő Magyarországon. Amikor megtudtuk, hogy a másik gyereket mégsem fogadhatjuk örökbe nagyon elkeseredtem, a férjem mondta, hogy elvisz pár napra vidékre, pihenjünk. Az utazás előtt épp vásároltam, álltam a pénztárnál a boltban és ránéztem a Gólyahíres titkos FB csoportra, ami az örökbefogadásra várakozóknak jött létre. Azon a napon egy rendkívüli információt írt ki Mórucz Lajosné Gabika, az Egyesület vezetője, hogy született egy egészséges kisfiú aznap délután, az életet adónak a körülményei miatt örökbe kell adnia a babát, de nincs meg a férj. A férjnek kellett volna lemondania ahhoz, ne kerüljön állami gondozásba Marci, 3 nap volt még megtalálni őt. Már hetek óta keresték a férjet, sikertelenül. Az életet adó és a Gólyahír Egyesület is mindent megtett, hogy megtalálják. Gabika végső kétségbeesésében fordult a Gólyahíres nagycsaládhoz és a várakozókhoz segítségért.

Az én ismeretségi körömben van egy csapat, akik azzal foglalkoznak, hogy embereket kutatnak fel, jeleztem, hogy összeismertetem őket, mert elvállalják az ügyet. Utána mi ki is szálltunk a történetből és elutaztunk. Másnap este 10 órakor hívott Gabika, hogy megvan a férj és ő úgy gondolja, hogy ha ez a kisfiú nekünk köszönheti azt, hogy nem lett állami gondozott, akkor ő a mi fiunk, és bemegyünk-e a kórházba. Sokkos állapotban voltunk, nem is értettük, mit mond. 382.-ek voltunk a várólistán, semmi esélye nem volt annak, hogy mi a Gólyahírnél belátható időtávon belül szülők lehessünk. Mondta Gabika, beszéljük meg a férjemmel és hívjuk reggel. Ez egy olyan helyzet volt, mint amikor pereg a film és ott vagy benne, de nem érted. Egész éjszaka beszélgettünk és alig vártuk a reggelt, hogy telefonálhassunk és mehessünk a kórházba megnézni a kisbabánkat.

Nyílt örökbefogadásotok volt, ami azt jelenti, hogy a vér szerinti szülőt is megismertétek.

Igen. Annyira meg voltunk ijedve, nem tudtuk, hogy most mi fog történni. Mondták, váratlanul fog érni, hogy szülők leszünk, de mi úgy éreztük, fel vagyunk rá készülve, hiszen mindennap vártuk, hogy gyerekünk legyen. Bementünk a kórházba, ott először megismerkedtünk az életet adóval. Ez az egyetlen, amire nem tudtak minket felkészíteni sem a tanfolyamon, sem ebben az egész örökbefogadási folyamatban. Hogy milyen nehéz másnak a drámája árán boldognak lenni. Ott volt egy első látásra is nagyon szimpatikus, helyes nő, akinek az az élete tragédiája, hogy le kellett a gyerekéről mondania.

Beszélgettünk egy órát, utána megkérdezték tőle, hogy hozzájárul-e, hogy megnézhessük a picit. Ilyenkor ő mondhatta volna azt, hogy nem. Nagyon jó, hogy joga volt dönteni, kinek adja örökbe a gyermekét. Ültünk egymással szemben és mondta, hogy igen. Nem hittem el, sokszor olyan érzés volt, mintha nem is velünk történne. Marci két napos volt ekkor, gyönyörű, nyugodt baba.

Ez volt az egyetlen találkozásotok?

Még egyszer találkoztunk, a gyámhivatalba együtt kellett menni, aláírni a papírokat. Nagyon nehéz volt nekünk is, neki is, de örülök, hogy tudtunk beszélgetni. Órákat beszélgettünk. Majd ha a fiunkat érdekelni fogja, hogy milyen a szülőanyja, fogunk tudni rá válaszolni, és csak pozitív és jó dolgokat fogunk tudni róla mondani neki. Ez lelkileg nagyon nehéz, mert tudom, hogy ő minden reggel úgy kel fel és úgy fekszik le, hogy arra gondol, bár nagyon jó élete van Marcinak és tudja, hogy nagyon szeretjük, de ő azért elvesztette ezt a gyereket. Amikor a társadalom elítéli ezeket a nőket, akkor azt hiszik, hogy ők eldobják a gyerekeket. Pedig kőkemény lemondással, a gyerek érdekeit nézve döntött, mert nem akarta, hogy állami gondozott legyen. Utána nem találkoztunk már többet. Abban állapodtunk meg, hogy Marci születésnapján, egy évben egyszer kaphat fotókat az Egyesületen keresztül, ha kér, jelentkezett is. Biztos voltam benne, hogy fog.

A születéstől számított 42 napig a szülőanya meggondolhatja magát, ha az életkörülményei megváltoztak, és visszakérheti a babát. Milyen volt ez a 6 hét?

Nagyon nehéz volt, mert nem tudsz nem rögtön szeretni. Marci a legszebb ajándék az életünkben. Mosolygós, kiegyensúlyozott csodababánk. Az első 2-3 hét gyorsan telt, eufórikus hangulatban. Hirtelen az egész életed megváltozik attól, hogy megérkezik bele egy csecsemő. Aztán elkezdtem félni. A férjem is. Tartottunk ettől. Az utolsó héten már rettegős állapot volt. Volt egy nap, egy dátum, egy óra, addig kellett kibírnunk. Az utolsó napon ültem kétségbeesve a kanapén és vártam, hogy teljen az idő. A határidő lejárta előtt egy órával csörgött a telefonom és láttam, hogy a gyámhivatal hív. Annyira megijedtem, hogy nem vettem föl a telefont. Felhívtam Gabikát, ő utánajárt és mondta, hogy nyugodtan hívjam vissza az ügyintézőt, csak meg akarta kérdezni, hogy vagyunk, és nyugodjak meg, mert nem jelentkezett az életet adó. 17 órára hívtuk a nagyszülőket hozzánk, Marci aludt békésen. 17 óra 1 perckor együtt ünnepeltük, hogy lejárt a hat hét és örökre összetartozunk.

Az SOS Gyermekfalvak legfrissebb kutatásából az derül ki, hogy rengeteg előítélettel kell megküzdenie az örökbefogadó szülőknek az intézményekben (óvodákban, iskolákban, hivatalokban) is.

A 6 hét letelte után másnap kezdtük el intézni a személyi okmányokat - ott ért az első nagy sokk. Mentem boldogan, hogy most már tényleg hivatalosan is én vagyok az anyukája, nemcsak lélekben. És akkor azt kérdezte az ügyintéző, hogy nem fogom-e ezt megbánni. Úgy éreztem, hogy én addig nem állok fel abból a székből, amíg nem érzi meg a mondatainak a súlyát, hogy mit jelentenek ezek egy nőnek, aki épp akkor lett anya. Elkezdtem vele beszélgetni, a végén úgy jöttem el, hogy sírt és bocsánatot kért.

Minden 60. gyermeket örökbe fogadtak ma Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy minden második óvodai csoportban vagy iskolai osztályban van egy örökbefogadott gyerek. A magyar társadalom tele van előítéletekkel. Az emberek sokszor úgy ítélkeznek, hogy nem ismerik mások történetét. A szülőanyák belehalnak lélekben abba, hogy le kell mondaniuk a gyerekükről, hogy ezt meg kell tenniük. Magyarországon 99 százalékban mélyszegénység vagy a teljes magukra hagyatottság miatt adják örökbe az életet adók a gyerekeiket, nem azért, mert ezt szeretnék. Ezeket a nőket nem elítélni, hanem tisztelni kell, mert gondoskodni szeretnének a gyermekükről. Nem hagyják ott a kórházban, nem dobják el őket. Azt is sokszor megkérdezik, hogy nem félek-e, hogy mit örököl? Van egy genetika, hogy milyen színű a szeme, a haja, a bőre, milyen testalkatú lesz, azt nyilván a vér szerinti családjától örökölte. De hogy milyen ember lesz belőle, az rajtunk múlik. Tehát nem félek, mert csak azt tudja örökölni, amiben ő felnő, amilyen mintát mi adunk neki. Olyan ember lesz, amilyennek mi neveljük.

(Az interjú csak teljes terjedelemben vehető át.)

Varró Gabriella

November 9-e az örökbefogadás világnapja. Ebből az alkalomból Júlia történetét osztjuk meg, aki születése óta él örökbefogadó szüleivel és kamaszként nehezen birkózik meg a helyzetből fakadó érzelmeivel. "17 éves lány vagyok, akit már születése után egy héttel örökbe fogadtak. Szerencsésnek tartom magam, hiszen nem voltam semmilyen intézetben, rögtön a kórházból vittek haza. Szeretem a szüleimet, és ők is szeretnek engem nagyon, de valahogy belül üresnek érzem magam. Tényleg lehet kamaszkori ez az egész, amit most érzek, vagy ez már más? El fog múlni valaha?"

Farcolás, bántás, önbüntetés. A fiatalok 20-40 százaléka minimum életében egyszer bántotta már magát. De vezethet-e ez az öngyilkosságig? A legtöbb szülő nem gondolja, hogy  a gyereke öngyilkos akar lenni, de az biztos igaz, hogy a felgyülemlett stresszel nem tud mit kezdeni a kamasz. Mit tehet a szülő, hogy segítsen a gyerekének? Dr. Mészáros Gergely pszichiáterrel, a Vadaskert Alapítvány részlegvezető főorvosával beszélgettünk.

Holokauszt, Trianon, 1956, történelmi traumák, amikkel nemcsak az osztálytermekben találkoznak a magyar gyerekek. De mikortól és hogyan beszéljünk velük erről? Jocó bácsi, vagyis Balatoni József történelemtanár, nem csak a tanteremben, hanem a közösségi oldalán is nagyon népszerű. A kétkötetes íróval kreatív dolgozatírásról, otthonról hozott nemzeti érzelmekről és a politikamentes történelem tanításról beszélgettünk.

Ma van a szegénység elleni küzdelem világnapja. Rengeteg gyerek szegénység és annak következményei miatt kerül Magyarországon gyermekvédelmi gondoskodásba. 

Tamás és Ilona három fiukat nevelik nagy szeretetben. Egyik napról a másikra Tamás elveszíti az állását, és a család lassan elszegényedik. Három gyerek mellett kevés megtakarításuk van, ezt pár hónap alatt felélik és utána nincs hova költözniük. Rokontól rokonig vándorolnak, aki csak tud, segít nekik, de évek alatt felemészti őket a szorongás, és az aggódás a holnapon. Egy hideg hajnalon megfogják a gyerekek kezét és önként besétálnak egy budapesti gyermekotthonba, hogy otthagyják a fiúkat. A gyerekek semmit sem értenek, a szülőknek pedig megszakad a szívük. Ettől kezdve minden erejükkel azon vannak, hogy ez csak átmeneti megoldás legyen, csak pár hónap, mire rendezni tudják az életüket és újra egy család lehetnek. Aztán eltelik közel 4 év, mire legközelebb együtt vacsorázhatnak.

Biggyeszti a száját, szipog, dühösen toporzékolni kezd, aztán pillanatokon belül jön az első könnycsepp, és a visítás. A gyerek vöröslő fejjel, összeszorított marokkal veri magát a földhöz, hogy akkor sem megy tovább. A szülő áll tehetetlenül, mindenki őket bámulja, fogalma sincs mit csináljon. Ismerős? A szülők számára ez mindennapos élmény is lehet. A Gyereksorsok megkereste ezért Dr. Tina Payne Brysont, Amerika egyik legismertebb pszichológusát, hogy meséljen a hiszti valódi természetéről.

Szex az első randin, maszturbálás zárt ajtók mögött, állandó aggódás amiatt, hogy vajon elég nagy-e a mellem, vagy a péniszem. Az iskolarendszerben mindeközben semmilyen mély, szexuális felvilágosítás nincs. Ezt nem mi mondjuk, bár nekünk is maximum a kellemetlenül feszengős, banánra óvszert húzós emlékképeink vannak meg az iskolapadból, hanem Mészöly Marcell, aki a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány 16 éves gyermekjogi követe és a Yelon diáklektora. Tabuk nélkül a szexről, ahogyan a szülőknek beszélgetniük kellene a gyerekekkel.

Kovács Bori a CÓKMÓK kitalálója, formatervezőként véletlenül találkozott a világot másképp megismerő gyerekekkel. Amikor először járt állami gondozott gyerekeknél, akkor jött rá, hogy mennyi mindent nem tudunk erről a nagyon zárt világról, a gyerekek vágyairól, a nevelőszülőkről. Szerette volna megmutatni, hogy milyen értékesek a srácok, ugyanakkor  mennyire behatároltak az életkörülményeik. Nem jöhetnek-mehetnek csak úgy, nincs szülő, aki elkísérné őket például vásárolni, egészen más élményeik vannak, mint a kortársaiknak. A páros interjú első részét itt olvashatod.