A gyermekkorban elszenvedett szexuális bántalmazás hatással van az áldozat egész életére. Az EMDR ("Eye Movement Desensitization and Reprocessing" – vagyis a szemmozgásokkal történő újrafeldolgozás) terápia egy nagyon hatékony és gyors eszköz a traumatikus élmények feloldására, ami Magyarországon még kevéssé elterjedt. Szőke András pszichológus évek óta alkalmazza, elsősorban a szexuális bántalmazást elszenvedett áldozatokkal.
Mi történik az emberrel, amikor trauma éri?
Akkor beszélünk traumáról, amikor a helyzet megélésének pillanatában annyira magas lesz a feszültség, hogy az agy gátolja az élmény feldolgozását annak érdekében, hogy a viselkedés rendezett maradhasson, ez pedig azzal jár, hogy valahányszor felelevenítődik a trauma emléke, annyiszor megugrik a feszültség szintje, ami újra és újra gátolja, hogy az egyén fel tudja dolgozni az élményeit. Ezért tudnak fennmaradni a poszttraumás tünetek évtizedekig, mert ahányszor felidézi valaki, ami vele történt, annyiszor szűkül be a tudata, ami vagy teljes mértékben gátolja, vagy nagyon lassúvá teszi a feldolgozási folyamatot.
Van különbség életkor szerint, hogy milyen hatása van, ha valakit egy komoly trauma 3 éves kora előtt ér, vagy később, 12 vagy akár 52 évesen?
A trauma kialakulásának folyamatában nincs különbség. Abban van, hogy mi minden épül erre rá, ezért gyerekkorban sokkal gyorsabb a trauma oldása. Az a tudáshalmaz, amibe be kell, hogy épüljön maga az élmény, az sokkal kisebb, és ettől gyorsabb a feldolgozási folyamat.
Abban az esetben gyorsabb, ha a gyerek tudja, hogy ez egy trauma számára?
Nem attól függ, hogy tudja, vagy nem tudja, hogy ami vele történt az egy trauma. Attól függ, hogy meg van-e az a fajta feszültsége az élménynek, amitől beszűkül. Ha ez megvan, akkor az trauma lesz.
Viszont a feldolgozás kapcsán, ha egy gyerekkel történik ilyen trauma, akkor biztos, hogy egy felnőttnek kell ezt észlelni, és segíteni. Nem?
Abszolút. Mert pont ez a magas feszültség szorongást és félelmet kelt a gyerekben, azoktól a helyzetektől amik hasonlítanak, vagy eszébe juttatják ezt a problémát. Ilyenkor megváltozik a gyereknek a viselkedése. Azt várjuk el a felnőttektől, hogy ezt a többé-kevésbé drasztikus viselkedésváltozást észrevegyék.
Mik azok a leggyakoribb viselkedésváltozások, amik ilyenkor bekövetkeznek a gyerekeknél?
Ez nagy mértékben életkortól függ. Ha kisebb a gyerek, akkor neurotikus tünetekre gondolunk, emellé bejönnek az alvási nehézségek, a rémálmok, a különböző szorongásos tünetek. Szexuális abúzus esetén sokszor vannak ürítési problémák, vizelési gondok, bekakil, összekeni a nadrágját, megjelenik a játékába a gyereknek a megélt bántás mintázata. Minél kisebb, annál könnyebben tudja kijátszani, ami történik. Nagyobb korban sokkal inkább a viselkedésnek a zavarai jelennek meg, egy nagyon begubózó gyerekből egy nagyon harsány valaki lehet. Ha egy nyitott gyerek bezárkózik, arra oda kell figyelni, ha kapcsolati problémái vannak, arra oda kell figyelni. Nincsenek olyan tipikus tünetek, amire kifejezetten azt mondják, hogy ha ez van, akkor szexuális abúzus történt, hanem a traumára adott tipikus válaszok jelennek meg, amik nagyon sokfélék lehetnek, de mindig megemelkedik a gyereknek a feszültség szintje, megjelenik egy elkerülő magatartás, csökken az önértékelés, megjelenik a bűntudat, a szégyen, az auto- vagy heteroagresszió különböző formái, stb.
Mennyire lehet elkülöníteni azt, amikor valóban átél a gyerek egy szexuális abúzust attól, amikor mondjuk látja ezt valahol?
Más szinten jelenik meg az élmény, meg a feszültség. Ha vele történik és vele csinálják, akkor magasabb feszültségszintet él meg. Megjelenik továbbá a gyereknek a tudatában egy olyan szexuális tudás, aminek nem kéne ott lennie. Olyan részleteket tud, amit nem lehet máshol megtanulni, tudja, hogy mije van, hova kell dugni,milyen szaga van, mekkora lesz, ha feláll, le van borotválva vagy nincs. Olyan fajta tudása van, ami különbözik attól, amit egy kisgyerek természetes módon láthat a meztelen felnőtt testen. A különbség az élmény illetve a kialakuló félelmek, szorongás mélységében van.
Mit kell tudnunk a szexuális abúzusról, hogy mit okoz rövid és hosszú távon a gyerekeknél?
Leginkább a bántalmazás szintje, ami nagyon fontos. Hisz a szexuális bántalmazás is ugyanolyan visszaélés a gyerek kiszolgáltatottságával, mint a verés. Van félelem és elkerülő magatartás ebben, van egy fajta szorongás a kontroll mentén, nagyjából hasonló ilyen szempontból a tünetrendszer, meg a reakciók, mintha verték volna a gyereket, csak erre még pluszban ráépül, a sérült szexualitás. A szexualitással kapcsolatban pedig megjelenik a szorongás, az elkerülés, vagy éppen egy túlműködés, vagy túlfűtöttség.
Hogyan tud ezen segíteni az EMDR terápia?
Az EMDR terápia első körben az általános beszűkültség csökkentésében tud segíteni. A második szinten a konkrét emlékeknek a feszültség szintjét kezdi el csökkenteni azzal, hogy engedi kicsorogni azt az emlékből.A következő szinten a gyerek tudásának és a világról alkotott ismeretének függvényében engedi megérteni, ami vele történt. Fontos tudni, hogy a gyerekek terápiája nem egy alkalom, hiszen mindig csak azzal a szinten tudunk dolgozni, ahol a gyerek éppen tart, amit képes felfogni érzelmileg és értelmileg. Amikor fejlődési szintet lép, újra előjönnek a tünetek és ismét segítségre lehet szüksége a gyereknek.
Tehát ez konkrétan azt jelenti, hogy ez a típusú terápia akár élethosszig is tarthat?
Nem. Igazából azzal, hogy valaki szülővé válik, a kapcsolatoknak a teljes tárházát ismeri már, és általában addigra rendeződni tud minden szinten a bántalmazás, az is, amihez felnőtt szintű elvonatkoztatás kell, ráadásul a nemi szerepek zavarossága is ki fog letisztul addig. Hiába vagyunk felnőttek, amíg nem leszünk szülők, addig nem érthetjük ezt teljes mértékben. Amikor szülő lesz a bántalmazott gyerek, akkor fogja igazán érteni, hogy mit tett az anyja vagy az apja, akár hallgatólagos társként, akár elkövetőként. Ez szokta igazából lezárni ezt a folyamatot.
Hogyan képzeljünk el egy EMDR terápiás alkalmat a gyakorlatban?
A legelső dolog egy olyan bizalmi kapcsolat kialakítása, melyben a traumát okozó élmények felelevenítése a biztonságos a kliens számára. Ez lehet négy-öt alkalom, de van hogy hónapokba, akár évekbe telik. Ha ez megvan, megkeressük az emléket, ami a traumát okozta, és megkeressük ennek a traumának a legnehezebb részét, ami a legnagyobb feszültséget okozza. Ez a traumának a magja, vagy a kulcsélménye. Ezután az agykéreg két oldalt ritmikus ingerlést kap, ami lehet hang, vagy érintés, vagy valami vizuális inger. Én személy szerint legfőképpen a hangot használom. Egy fejhallgatóval játsszuk le a hangot és azt hallgatja végig a kliens. Ha nincs fejhallgatóm, akkor kézzel szoktam kopogni a térdén, és ahogyan zajlanak a feldolgozásnak az érzelmi hullámai, annak a mentén állok meg időnként és kérdezem, hogy hol tart. Ez alapvetően nem verbális technika, vagyis nem azzal történik maga a feloldás, hogy ő elmeséli a traumát, hanem azzal, hogy újra éli belül az egész folyamatot. És nem egyszer, hanem sokszor újraéli. Minél régebbi a történet, annál többet tud már a világról, és így annál többször kell, hogy újraélje ahhoz, hogy megtörténjen a feldolgozás.
Az a nehéz a traumatikus élményekben, hogy nem törli ki őket az agy, hanem egyszerűen nem tudunk rájuk visszaemlékezni, mintha blokkolódna az élmény. Mennyire tud erre egy kisgyerek visszaemlékezni?
Amire ő képes emlékezni, az teljesen vissza tud jönni. A gyerekekkel nem meséltetünk, hanem rajzoltatunk, és nagyon látványos, ahogy kiszínesedik a rajz egy idő után és elkezd az apró részletekre is emlékezni. És ezt addig csináljuk, míg a kulcsélmény teljesen elveszíti a feszültségét. Utána pedig pozitív szinten próbáljuk meg feldolgozni a történetet, és valamilyen pozitív értelmezést beépíteni ebbe.
Mond erre egy példát, hogy milyen pozitív élmény lehet ilyenkor?
Például az, hogy én fontos vagyok, értékes vagyok, vagy szerethető vagyok. Ezek az alapok.
Egy szülő hogyan segíthet, hogy ha kiderül, hogy a gyereke szexuális abúzus áldozata volt?
Az első az mindig a biztonság. Az, hogy az elkövetőtől biztonságba helyezze a gyereket. Hogy ne kelljen találkoznia vele, vagy ha muszáj találkozniuk, mert kapcsolattartási joga van, akkor úgy, hogy semmilyen formában se bánthassa többet. Utána pedig keressen segítséget, attól függően, hogy mennyire sérült a gyerek a trauma hatására, el lehet kezdeni vele a terápiát is. Van olyan, hogy egyszerűen csak arra van szüksége a gyereknek, hogy most egy picit hagyjuk, azután majd ha meg tud annyira erősödni és elkezd az élményeivel dolgozni, akkor majd elkezdjük a terápiát. Ez a gyerek szükségletétől függ.
Amikor elindul egy terápiás folyamat, otthon a szülő tudja valamivel segíteni a gyerek trauma-feldolgozását?
Egyszerűen azt szoktam kérni a szülőktől, hogy legyenek nyitottak a gyerekre. Ha valamit a gyerek elkezd mondani, akkor hallgassák meg. Ne kérdezgessék. Nagyon fontos, hogy ne faggassák, ne akarjanak többet tudni, mint amit a gyerek el akar mondani. Ha figyelemmel viszonyulok a gyerekhez, akkor nem kérdés, hogy mit kell tennem. Figyelnem kell rá, és azt adnom neki, amire szüksége van.